Kicsinyke a jóból, a rosszból tömérdek

Ez, az, amit gyakran, tapasztalok, érzek

Se előre, se hátra, többé már nem nézek

A jelent, mint rossz álmot,

úgy tudom túlélni

Nincs erőm már hinni,

 nem merek remélni

Hátamon fát vágnak,

gyűlölt hétköznapok

Mondd, miért

 Kérdem én,

hisz

Nem csalok, nem lopok

Az idő az, ki lopja büntetlenül életem

Hidegben bámulom, bambán, lélegzetem

Nincs, aki mondana, nekem igazságot

Az igazság, az olyan, mint a csont, a lerágott

Kemény, és üreges, nem olyan, mint az előtt

Mielőtt kiszívták   

belőle, előlem, a

Benne lévő velőt

Velőtrázót sikolt az értelem

Lassan már kitisztulni is képtelen

Mert véres csatában kimúlt az érzelem

                         Fejem                               fel, úgy

                       lehaj                                 megyek

               tom, a                           én is a

                      gallérom                     csatába el