Gámentzy Eduárd - Vándor vagyok
4 hozzászólás Írta zsoldos.zsoka több éve
Az este éhes, elnyeli a
fákat,
A házakat, az utcát, a teret.
Mint örömöt, ha elviszi a bánat,
Rossz szándékot a lelkiismeret.
A Hold pihen, nincs kedve felébredni,
Az égre szór pár vaksi csillagot.
Feje alatt felhőkből puha párna,
Bezárkózik, nem nyit ablakot.
Nekem sincs kedvem így maradni ébren,
Vándor vagyok, hát itt is van helyem!
- Egy tollpihe, ki utazik a széllel,
Mindenhol otthon, - mégis idegen.
Zsó! Ez nagyon szép!
Cserébe fogadd:
Erdős Attila Prológus c. versét
Fakult lett a kép
Mikor táncba hívott a képzelet,
sok-színét öltötte a gyönyör!
Mégis gazdag-koldus lett lelkem:
képzeletem beteg világban vergődött.
Kopott,kölcsön szárnyakon szálltam,
véle repített a képzelet.
Vakon hittem, napom ma enyém:
véle a holnapot is megnyerem.
Rémes díszlet-falak között
fakult lett a kép.
Céltalan idő múlásában szorult rímekbe az emlék.
Nagyon szép vers. Köszönöm.
@Maricaalojzia:Ez is nagyon szép, Köszönöm!
Edu verseit szeretem, és ő valóban vándor.Szerencse, hogy időnként itt is van."Mindenhol otthon, - mégis idegen" sora egy kis keserűséget jelez nekem, pedig itthon szeretik, nem idegen.
Erdős verse sem éppen vidám, de őszinte.